Nagymamám emlékére

Egy újabb fájó nap telt el a létezésed nélkül,
De a szalag, csuklómról hamarosan a nagylábujjamra kerül,
És akkor újra láthatlak drága egyetlen Nagymamám,
Utólag mindent elmondhatok, amit nem mert kimondani szám.

Megköszönöm majd Neked, hogy unokád lehettem,
Ha bármi baj történt, ott voltál és fogtad a kezem.
Nem úgy tekintettél rám, mint fekete bárányra,
Hanem, mint gyermek, ki vágyik egy nagymamára.

E Földön, Te voltál az egyetlen nagyim, akit megismerhettem,
Aki még volt, azt nagyon hamar elvette tőlem az Isten.
Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, és el kell menned,
Én mégis reménykedtem, sokszor láthatom még reményt adó tekinteted.

20 év… ennyit kaptunk a nagylelkű élettől,
És most vége… egy szempillantás alatt minden romba dől.
Míg élek, közös emlékeink soha el nem feledem,
Tudom, Te is azt szeretnéd, boldogan éljem le életem.