Egy újabb fájó nap telt el a létezésed nélkül,
De a szalag, csuklómról hamarosan a nagylábujjamra kerül,
És akkor újra láthatlak drága egyetlen Nagymamám,
Utólag mindent elmondhatok, amit nem mert kimondani szám.
Megköszönöm majd Neked, hogy unokád lehettem,
Ha bármi baj történt, ott voltál és fogtad a kezem.
Nem úgy tekintettél rám, mint fekete bárányra,
Hanem, mint gyermek, ki vágyik egy nagymamára.
E Földön, Te voltál az egyetlen nagyim, akit megismerhettem,
Aki még volt, azt nagyon hamar elvette tőlem az Isten.
Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, és el kell menned,
Én mégis reménykedtem, sokszor láthatom még reményt adó tekinteted.
20 év… ennyit kaptunk a nagylelkű élettől,
És most vége… egy szempillantás alatt minden romba dől.
Míg élek, közös emlékeink soha el nem feledem,
Tudom, Te is azt szeretnéd, boldogan éljem le életem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mi, kiket nagymamák neveltek,
csak várunk, tele hittel és reménnyel
hogy egyszer mi is átadhassuk azt a
mérhetetlen szeretetet, amit kaptunk tőlük.
ez nem vers, csak gondolat, amivel szeretném enyhíteni bánatodat. :heart_eyes:
Szerncsés vagy, nem csak azért, mert ismerthetted nagyanyádat, hanem azért is, mert szeretett és Te is szeretted. Nekem él mindkettő, de emiatt nem vagyok irigylésre méltó: a rokonait nem maga választja az ember.
Még egyszer: Szép gondolatot fogalmaztál meg.