Egy újabb fájó nap telt el a létezésed nélkül,
De a szalag, csuklómról hamarosan a nagylábujjamra kerül,
És akkor újra láthatlak drága egyetlen Nagymamám,
Utólag mindent elmondhatok, amit nem mert kimondani szám.
Megköszönöm majd Neked, hogy unokád lehettem,
Ha bármi baj történt, ott voltál és fogtad a kezem.
Nem úgy tekintettél rám, mint fekete bárányra,
Hanem, mint gyermek, ki vágyik egy nagymamára.
E Földön, Te voltál az egyetlen nagyim, akit megismerhettem,
Aki még volt, azt nagyon hamar elvette tőlem az Isten.
Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, és el kell menned,
Én mégis reménykedtem, sokszor láthatom még reményt adó tekinteted.
20 év… ennyit kaptunk a nagylelkű élettől,
És most vége… egy szempillantás alatt minden romba dől.
Míg élek, közös emlékeink soha el nem feledem,
Tudom, Te is azt szeretnéd, boldogan éljem le életem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mi, kiket nagymamák neveltek,
csak várunk, tele hittel és reménnyel
hogy egyszer mi is átadhassuk azt a
mérhetetlen szeretetet, amit kaptunk tőlük.
ez nem vers, csak gondolat, amivel szeretném enyhíteni bánatodat. :heart_eyes:
Szerncsés vagy, nem csak azért, mert ismerthetted nagyanyádat, hanem azért is, mert szeretett és Te is szeretted. Nekem él mindkettő, de emiatt nem vagyok irigylésre méltó: a rokonait nem maga választja az ember.
Még egyszer: Szép gondolatot fogalmaztál meg.