Műnépdal...

Tőlem ment el a kedves, szép hangú szerelem,
Engemet itt hagyott, kendővel fejemen,
Zápor könnyem szakad, megrémül egy felhő
Elirigyli kedvem, s fejem felett megnő,
Mikor lészen vége bánatos világnak
Semmi sem lesz újjá, csak mi volt az marad
Felkel a Nap mindig, és le is nyugoszik,
Lelkem harmatában egész ágyam úszik,
Esőcsepp, vagy könnycsepp elpárolog könnyen,
S mint szép felhő újra a magasba szökken,
Lenéz rám s kinevet: látod mivé lettem,
Csak Te maradsz mindig, ugyanott, egy helyben...