Múló tánc

Nézd, hogy táncol a sötétség!
Puszta lépte is maga a kecsesség
Táncát minden ember szemléli
Dallamát ezernyi ős regéli

Halld a szomorúság dalát!
Megmutatja mi vár majd odaát
Szelleme örökké benned ég
Hangja halállal együtt zenél rég

Lásd, hol a tündér énekelni fél!
A Gonosz hangja válik örökké
Eltaposna minden érzelmet
Bőre alatt félelmet dédelget

Azért mert nem akartad
Erősnek hinni magadat
Azért mert bíztál valakiben
De nem hittél senkiben
Most nézd, hogy omlik világod
Lassan kialudni látszik lángod
Nincs ki elkapjon
Nincsen ki megmentsen
Uralma alá hajtott szerelmen
Nincsen már semmi értelem

Szétzúzott testeden
A vágy lángja eleven
De a szerelmet nem ismeri
Valós érzelem nem kell neki

Azért mert nem akartad
Hamis hitbe ringatni magadat
Azért mert kerestél valakiben
De nem láttál soha senkiben
Most nézd, hogy könnyezik arcod
Könyörgő múzsához illik a hangod
Nincsen ki öleljen
Nincs senki, ki szeressen
Leigázott lelkeden
Táncol a veretlen

Hallgassd a elmúlás zenéjét!
Hogy eltiporja az élők reményét
Ritmusát minden ember érzi
De nem mer az ábránddal cserélni

Halld most a csalódottság énekét!
Mely most csak rád szegezi szemét
Szerelmét tenyerén kínálja feléd
Azt hiszi tetteit csak te értenéd

Érezd a heves gyűlölet lángját
Kiirtaná a szereteted minden fajtáját
Helyükbe fektetné pokoli szerelmét
Ki a szívedbe fecskendezné mérges vérét