Mosolyog a szemem. . .

Mosolyog a szemem,
Szeret! Szeret! -
dübörög bennem
újra és újra, némán
suttogom a világba,
hogy enyém a csókja,
hogy engem vár,
hogy vigyáz rám,
hogy én vagyok a
rózsa!

Vagy, én szelídítettem
meg? - és Ő a róka?

Nem egy vagyok csak,
a sok közül,
látom a szemén, ahogy
örül, mikor a karjába
zár, nincs más, nincs
körülöttünk semmi,
csak a szerelem,
- tudod -
milyen csodálatos
újra szerelmesnek
lenni?

Szerelem és varázslat,
ennyi "csak", mi történt
velünk,
amikor egy pillanatra,
egymásba olvadt
a tekintetünk,
elveszni látszott a világ,
pedig csak megtaláltuk,
lelkünk másik felét,
hogy együtt vigyázzuk
a rózsát.

Vagy, szelídítsem még
a rókát?

2004. 06. 23.