Mosolyog a szemem,
Szeret! Szeret! -
dübörög bennem
újra és újra, némán
suttogom a világba,
hogy enyém a csókja,
hogy engem vár,
hogy vigyáz rám,
hogy én vagyok a
rózsa!
Vagy, én szelídítettem
meg? - és Ő a róka?
Nem egy vagyok csak,
a sok közül,
látom a szemén, ahogy
örül, mikor a karjába
zár, nincs más, nincs
körülöttünk semmi,
csak a szerelem,
- tudod -
milyen csodálatos
újra szerelmesnek
lenni?
Szerelem és varázslat,
ennyi "csak", mi történt
velünk,
amikor egy pillanatra,
egymásba olvadt
a tekintetünk,
elveszni látszott a világ,
pedig csak megtaláltuk,
lelkünk másik felét,
hogy együtt vigyázzuk
a rózsát.
Vagy, szelídítsem még
a rókát?
2004. 06. 23.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?