Mit mondhatnék...?

Mért van az, hogy akinek azt mondhatom: szeretlek, ahhoz nem olyan vágyakozva érek, mint akinek csak mondani szeretnékm, hogy: szeretlek?
Vagyám rá nappal, s éjjel, minden perc amit vele tölthetek maga a mennyország, s mindenkinél fontosabb nekem. Megtaláltam életem értelmét, s életemnek mégsincs értelme, mert nem lehetek vele.
CSak néha lophatok egy-két ártatlan percet.
Melyek nem többek egy pillanatnál, mégis érzem, hogy abban a párpercben lélegzem, élek.
De ahogy elmúlik a pillanat a szívem nem ver tovább...
Mit is mondhatnék még?
Annyi kimondatlan szó után?
Más sosem mondhatom el, hogy mennyire szeretemŐt.
S épp testben, éppen hogy csak élek.