Mindig félt önmagától,
mert nem akarta látni,
Pedig tudta, hogy évek
multával sem fog emberré válni.
Mindig ott voltak a szárnyai,
pedig soha sem mert repülni,
Az ég gyönyörében, s a szelek suttogó
hangjában egy időre elmerülni.
Mindig gyűlölt így élni,
s félt a láthatatlant megérteni,
Félt, hogy még jobban gyűlölni fog,
s végleg megszűnik létezni.
Mindig felnőtt volt legbelül,
s a szíve örökké vérét égette,
Mert fájt, hogy nem mondhatja,
hogy a magányban tiszta lelkét összevérezte.
Mindig érezte, hogy nincs jó helyen,
mert soha sem hallgatta meg senki;
Hogy ha más is látná amit ő,
milyen jó lenne itt lenni.
/2008. szeptember 1./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások