Mindig félt önmagától,
mert nem akarta látni,
Pedig tudta, hogy évek
multával sem fog emberré válni.
Mindig ott voltak a szárnyai,
pedig soha sem mert repülni,
Az ég gyönyörében, s a szelek suttogó
hangjában egy időre elmerülni.
Mindig gyűlölt így élni,
s félt a láthatatlant megérteni,
Félt, hogy még jobban gyűlölni fog,
s végleg megszűnik létezni.
Mindig felnőtt volt legbelül,
s a szíve örökké vérét égette,
Mert fájt, hogy nem mondhatja,
hogy a magányban tiszta lelkét összevérezte.
Mindig érezte, hogy nincs jó helyen,
mert soha sem hallgatta meg senki;
Hogy ha más is látná amit ő,
milyen jó lenne itt lenni.
/2008. szeptember 1./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...