Miért remeg meg szívem, akárhányszor látlak,
Miért lebegek, úgy érzem mennyegekben jártat,
Miért remegnek kezeim, mikor feléd járnak,
Miért várom kezeid, mikor reményem sem áltat.
Félek tán tőled, vagy csak érzem
reménytől megfosztott lelkem üres, kietlen.
Szíved kis veremében sem foglalok már helyet,
Eltűntem örökre, és érzem lehullok földre,
mint égi könny, mely vétlen száll a földbe.
Miért nem mondtad? Eltitkoltad.
Mosolyogtál hamisan, leplezted szavaidat,
Beleestem csapdádba, mint a vad,
Mely menekülni képtelen,
És életét ontja végtelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások