Miért Fáj?

Szerelem, Ó te hatalmas!
Miért kínzol így engemet
Lelkembe, miért mártod tőrödet?!
Hisz vétettem ellened?!

Egy vörös "Démon"
Aki elvette eszemet,
Ahányszor meglátom
Elvesztem fejemet.

Bársonyos hangja,
Angyali mosolya,
A legridegebb szívet is
Lángra lobbantja.

Szemei ragyogása
Szinte megvakít,
Egyetlen pillantása
Az egekbe repít.

Szépségét a Nap is
Csak csodálhatja,
Magyarország szépe mögötte,
Nyugodtan elbújhatna!

Érte mindent megtennék,
A világ végére elmennék.
Mást sohasem szeretnék,
Bárcsak az övé lehetnék!

Bármire képes lennék,
A halállal is dacolnék.
Semmitől sem tartanék,
Az életről is lemondanék.

Legszebb csillagát az égnek,
Lehoznám néked, úgy éljek!
Csak egy dologtól félek,
Ne mondj nemet, kérlek!

Angyal, Te drága
Kinek leszel a párja?
Légy az enyém aranyom,
S szíved nem marad parlagon.

E gyönyörűség nem szeret
Engem noha,
De gyűlölni nem fogom
Érte soha.

Feledni, őt nem tudom
Ó én szegény,
De talán a Remény...
Tudom, ő soha nem lesz enyém.

Bárhogy küzdök, bármivel próbálkozok,
E leányzó kedvébe, nem járhatok.
S így a szerelem örvényében,
Alul maradok.

Megszakad szívem
Minden hiába,
E gyönyörű leánynak
Nem lehetek párja!