Téli égnek kék vizének
száműzött szülöttei, kik félve
hullnak alá fáradtan, cseppek,
melyek könnyeimmel eggyé lettek,
s az élet szennyén szaladnak lejjebb
- mit e napnak a kínja teremtett -,
s mind lefelé törekednek
eme cseppek. Eretnekek lettek
tűző nap máglyáján, s kerekedtek
fel, meneteltek a napnak elé,
s nyári égnek kék vizének
gyermekei szabadon kísértek
a földnek alá, hova száműztek
a léti világból, kik rátűztek
síromra virágból egy gyászkoszorút,
s rég elejtett könnyem korosult
arcomról mossa halálom jelét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A sorvégi rímek nem olyan érdekesek, mint a sorköziek. Ez utóbbiak feldobják az egészet, valami dallamos ismétlődést visznek az egészbe. Az első sor ellentéttel való átírásának megismétlése is pozitív hatással volt rám.
Mindent összevetve, azt kell mondjam, tetszik ez a vers.