Téli égnek kék vizének
száműzött szülöttei, kik félve
hullnak alá fáradtan, cseppek,
melyek könnyeimmel eggyé lettek,
s az élet szennyén szaladnak lejjebb
- mit e napnak a kínja teremtett -,
s mind lefelé törekednek
eme cseppek. Eretnekek lettek
tűző nap máglyáján, s kerekedtek
fel, meneteltek a napnak elé,
s nyári égnek kék vizének
gyermekei szabadon kísértek
a földnek alá, hova száműztek
a léti világból, kik rátűztek
síromra virágból egy gyászkoszorút,
s rég elejtett könnyem korosult
arcomról mossa halálom jelét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A sorvégi rímek nem olyan érdekesek, mint a sorköziek. Ez utóbbiak feldobják az egészet, valami dallamos ismétlődést visznek az egészbe. Az első sor ellentéttel való átírásának megismétlése is pozitív hatással volt rám.
Mindent összevetve, azt kell mondjam, tetszik ez a vers.