Téli égnek kék vizének
száműzött szülöttei, kik félve
hullnak alá fáradtan, cseppek,
melyek könnyeimmel eggyé lettek,
s az élet szennyén szaladnak lejjebb
- mit e napnak a kínja teremtett -,
s mind lefelé törekednek
eme cseppek. Eretnekek lettek
tűző nap máglyáján, s kerekedtek
fel, meneteltek a napnak elé,
s nyári égnek kék vizének
gyermekei szabadon kísértek
a földnek alá, hova száműztek
a léti világból, kik rátűztek
síromra virágból egy gyászkoszorút,
s rég elejtett könnyem korosult
arcomról mossa halálom jelét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
A sorvégi rímek nem olyan érdekesek, mint a sorköziek. Ez utóbbiak feldobják az egészet, valami dallamos ismétlődést visznek az egészbe. Az első sor ellentéttel való átírásának megismétlése is pozitív hatással volt rám.
Mindent összevetve, azt kell mondjam, tetszik ez a vers.