Mi lesz velünk?

Hüvösödött már, a szél is feltámadt,
hajam cikázott a fényes Hold alatt.
Dideregve álltam az ezüstös tó mellett,
s meredten bámultam sötét árnyát.
Nem mertem szemébe nézni,hisz olvastam belöle,
Nem mertem kérdezni, vége van felöle?
Teste árnyékot vetett a kiszáradt füre,
mintha kifeküdött volna a kietlen mezöre.

Agyamban felhalmozodtak a kérdések:
- Miért hoztál ide a Mi helyünkre?
Láttam szemében a szomorúság jelét,
ajka remegett s lehajtotta fejét.

Vett egy nagy levegőt, próbálta elmotyogni,
Figyeltem, könnyem elkezdett potyogni.
- Elköltözünk... Kicsim mi lesz velünk?
Ránéztem, közben távolodott kezünk.

Álltunk egymás mellett mint két idegen,
A Hold is szomorúan nézett az égen.
Ez a szerelem oly tüzes, könnyen hűl,
Mi lesz velem nélküled, egyedül?