Mi ez a játék?

Rám hajolsz, hallgatsz valami benned ég ami átéget ruhát, fuldokló szenvedélyt
A tested árnyéka eltakar lelked magába fogad,
mint kósza felhő ajkadon - egy mosollyal átadod, édes önmagad
Hallgatsz, csak a szemed beszél míg ujjaid vonója testem húrjain zenél
Mit látok arcodra írva, mi ez az ősi kéj mely elsöpör mindent ha szád a számhoz ér?
Suttogsz, borzongás remeg, feltörnek bennem elsöprő tüzek
Tudom, mire gondolsz, tudom mire vágysz, tőlem megkapod hidd el rád talált
Új élmény, nagy álmok vaktó színek forró ájulások
Visznek a csúcsra fel, hol majd együtt megállunk
Érezd az ízt, hisz forró forrása ez annak mi megvadít férfit és nőt, kik egymásba marnak

Kígyó méreg ez mit hiába szívsz ki a sebből, ettől nem menekülsz csak ha belehalsz és eltűnsz
Oldódj fel bennem, ahogy ott vagyok, marj Te is érezd, hogy szívedbe markolok

Mi ez a játék, miben én vagyok vesztes. Ha elmész itt hagysz az lesz majd a vesztem
De nem félek! Ott maradok, tudom szívedbe tetoválva, mint rab a börtönben ércbilincsbe zárva.
Kiből eltűnt az élet és a vágy, kit nem vonzanak álmok, rácson túli fák