Merengő

Nézem a televíziót, hallgatom a híreket,
s közben gondolataim mélyébe süppedek.
Mennyi változáson esik át a Föld időről-időre,
ami elindult az menni fog örökre.

Északon rideg fagy szelleme fogad,
míg dél forró látomást tartogat.
Nyugat pedig a felkelés vidéke,
keleten létedért megnyugvást kapsz cserébe.

Mi emberek változást remélve uraljuk a világot,
vagyis csak szeretnénk, mikor látásunk homályos.
Ilyenkor minden más, átformálódik a lét,
s nem tudjuk, hogy ki barát vagy ellenség,
elfeledtük rég.

Egykor, történelmi időkben az élet
többet ért , mint a mai mesékben.
Manapság a hatalom, a pénz fontos,
így válik létünk bolond játékká, melyet
rángatni lehet, elvenni és szimplán eldobni.

A jövő homályos képe nem tudni mit tartogat,
egy gyermek fog születni, vagy meghalni holnap?
Bizonytalan minden és keserű,feladni lenne egyszerű.
De ilyesmire ne is gondolj!Nem éri meg az egész,
hisz sokan fognak sírni ha elmész.

Ne légy önző, állj fel és lépj egy nagyot előre,
Küzdj meg magaddal és győzz, meglátod ezután,
összekapod magad egy kettőre.
Hiszen minden nap egy új nap kel fel, bár tudom
ezek csak elcsépelt szavak, de ragadd meg az alkalmat.

Élj úgy ahogy mindig is akartál: emelt fővel, bátran,
s látni fogod ahogy a mindennapok angyala szárnyal.