Mennyi még az annyi?

Minden csalódással ami ér,
lassan huny ki
bennem a remény.
Él még lelkemben
a fény de haldoklik,
ahogy belsőm
újra és megint
darabokra törik.
Egyre nehezebben megy,
hogy romjaimból
minden alkalommal
újraépítsem magam.
Hol van az, aki rám vár?
Keresem, de
nem találom sehol.
Lehet nekem nem lett
rendelve senki?
Lehet, hogy
az életemet egyedül
kell végig élni?
Nem lesz aki haza vár,
és karjaiba zár
hideg téli éjszakákon,
mikor a fagy kopogtat
az ablakokon?
Akiben megbízhatok,
kihez a bajban fordulhatok?
Aki jön velem, mellettem,
és nem ellenem van,
hanem értem, miattam?
Aki magam miatt szeret,
nem pedig egy szerepet.
Nem tudom mennyi negatívan
kell még túl tennem magam
ahhoz, hogy végre
a jó is elérjen.
De harcolok,
eddig is ezt tettem.
Nem adom fel!