Menj! - ne nézz vissza....!

Ha fájdalmat akarsz okozni,
úgy tedd, hogy fájjon, hogy
vérezzen, hogy ne csak a szívemben,
a lelkemben, a testemben is érezzem!
Bánts erősebben, de ne csak szóval,
az öklöddel is üss, üss gondolatban!
Nem számít már semmi, nem érdekel
mit teszel, ide-oda csapkodsz és nem
veszed észre, hogy magad is elveszel.

A szavak csak betűk, csak jelek,
valamikor volt jelentésük, mind azt
üzenték: szerettelek.
Üzenték a reggeli levelek, az esti
mesék, ahogy szeretted nekem küldeni
a zenét, kitaláltad a gondolatom,
ha nem láttál, hiányzott a mosolyom.
Édes volt a mámor, boldog voltam,
csókod maga volt az álom, el is
mondtam ezerszer, százszor, de
tudnod kell! - hogy a szerelmet a
gyűlölettől, csak egy hajszál választ el.

Ne akard, hogy gyűlöljelek, hiszen
tanulnom kéne, mert amikor osztották,
nem álltam sorba érte.
A gyűlölet nem az én fegyverem, bennem
harag van és büszkeség, mert nem értelek,
nem tudom mit teszel és nem tudom, miért?
Büszke vagyok, ezt vállalom, soha nem
engedem, hogy bárki megalázzon!
Menj! - menj, nyugodt szívvel tovább,
nekem hagyd meg az elmúlt nyár
szédületét, a méz ízét, a hangulatát,
hadd ragyogjon a mindenen át.

Menj! - ne nézz vissza, volt egy tavasz,
volt egy nyár, egy varázslatos délután,
mézédes csókok, forró ölelések, szép emlék,
- menj! ne nézz vissza, minden maradjon
egy szép szerelem, rejtett titka!

Menj, kérlek.........menj, ne nézz vissza......!

2005.03.02.