Megvalósítható fikció

A romantikát
csak a filmeken
és regényeken
keresztül élhetem át.
Ezért menekülök folyton
a könyvek világába.
Túl sivár nekem
már a valóság,
megfojt a magány.
Olyan jó lenne, ha
egy szerelmes történet
egyszer megelevenedne.
Lehetnék én a hősnő,
és egy csodás férfi végre
csakis értem epekedne.
Küzdene, míg meg nem szerez,
nem hátrálna meg gyáván,
leküzdene minden akadályt,
amíg el nem ér a szívemhez.
Meghódítana, mindig,
napról-napra, újra és újra.
nem hanyagolna, mikor már
tudja: az övé vagyok.
Nem hagyná, hogy
kialudjon köztünk
a szenvedély
és a szerelem tüze,
mindig táplálná.
Törődne velem, figyelne rám,
kis apróságokkal lepne meg.
megbecsülne és
egyenrangúként kezelne,
és büszke lenne arra,
hogy én vagyok az oldalán.
De tudom, ilyen sosem lesz.
Mert a könyvekben
leírtak csak fikciók.
Nem kelhetnek életre.
A valóság nem ilyen,
mert a valóéletben
az embert csak kihasználják,
játékszernek tekintik,
és ha megunják eldobják
vagy épp semmibe nézik.
Nálam eddig ez a tapasztalat.
De talán majd egyszer rám talál,
mikor nem is várnám,
az a férfi, akivel együtt
megvalósíthatom a saját
romantikus tündérmesénket,
ahol Ő lesz a hős,
én pedig a hősnő.