Felvillanó képzelt metszet
Pusztító vad kényszerhelyzet
Léha vaddal támad gyakran
Űzni kellett fondorlattal.
Ősi fények kereszt tüzében
Fátyolfelhők tó tükrében
Felvillan az idők szava
Eljön a végzet zivatara.
Felkel a hold majd mind örökre
Nagyobb lesz és festi vörösre
A láthatárt s a jövő fényét
Elpusztítja végtelenét.
Helyre áll a régi rend
A föld lesz az úr, nem a menny.
Megmutatja erejét
Félelmetes elsöprő dühét.
Gyorsuló vad láva gömb
Megpecsételt életed.
felvillan utolsó fényed,
És elnyel az örök sötétség.
De hamvaidból felvirrad
Utódod lesz büszke nap
Felírja a történelem:
"Ez az utolsó esélyem."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?