Felvillanó képzelt metszet
Pusztító vad kényszerhelyzet
Léha vaddal támad gyakran
Űzni kellett fondorlattal.
Ősi fények kereszt tüzében
Fátyolfelhők tó tükrében
Felvillan az idők szava
Eljön a végzet zivatara.
Felkel a hold majd mind örökre
Nagyobb lesz és festi vörösre
A láthatárt s a jövő fényét
Elpusztítja végtelenét.
Helyre áll a régi rend
A föld lesz az úr, nem a menny.
Megmutatja erejét
Félelmetes elsöprő dühét.
Gyorsuló vad láva gömb
Megpecsételt életed.
felvillan utolsó fényed,
És elnyel az örök sötétség.
De hamvaidból felvirrad
Utódod lesz büszke nap
Felírja a történelem:
"Ez az utolsó esélyem."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?