Nem látod már a napsugarat,
Nehéz szívvel vonszolod magad,
Elsötétült minden, nem ragyog a fénye.
S könnyes szemmel nézel az égre,
Lelked oly nehéz, mint egy szikla,
De soha többé ne nézz már vissza,
Nehéz volt viselni az igaz szerelmet,
Mert a bánattól nem kaptál kegyelmet.
Fáj, de menj tovább, tűrnőd kell,
Szíved összetörve hever, teli érzelmekkel,
Meg kell tanulni felejteni a jót, s szépet,
Hisz erről szól az igaz élet.
El kell engedni a megsebzett madárkát,
Hagy érezze az eget, hagy tárja ki újra a szárnyát,
Már ne várd vissza őt soha többé,
Csak bízz, hogy fájdalma nem tart örökké...
2007.augusztus. 2
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?