Nem látod már a napsugarat,
Nehéz szívvel vonszolod magad,
Elsötétült minden, nem ragyog a fénye.
S könnyes szemmel nézel az égre,
Lelked oly nehéz, mint egy szikla,
De soha többé ne nézz már vissza,
Nehéz volt viselni az igaz szerelmet,
Mert a bánattól nem kaptál kegyelmet.
Fáj, de menj tovább, tűrnőd kell,
Szíved összetörve hever, teli érzelmekkel,
Meg kell tanulni felejteni a jót, s szépet,
Hisz erről szól az igaz élet.
El kell engedni a megsebzett madárkát,
Hagy érezze az eget, hagy tárja ki újra a szárnyát,
Már ne várd vissza őt soha többé,
Csak bízz, hogy fájdalma nem tart örökké...
2007.augusztus. 2
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?