Megsebzett madárka

Nem látod már a napsugarat,
Nehéz szívvel vonszolod magad,
Elsötétült minden, nem ragyog a fénye.
S könnyes szemmel nézel az égre,

Lelked oly nehéz, mint egy szikla,
De soha többé ne nézz már vissza,
Nehéz volt viselni az igaz szerelmet,
Mert a bánattól nem kaptál kegyelmet.

Fáj, de menj tovább, tűrnőd kell,
Szíved összetörve hever, teli érzelmekkel,
Meg kell tanulni felejteni a jót, s szépet,
Hisz erről szól az igaz élet.

El kell engedni a megsebzett madárkát,
Hagy érezze az eget, hagy tárja ki újra a szárnyát,
Már ne várd vissza őt soha többé,
Csak bízz, hogy fájdalma nem tart örökké...

2007.augusztus. 2