Megőrölük, annyira szeretem,
Minden szóban csakis őt keresem.
Olyan, akár egy nagyon rossz álom,
Ám ezt az arcot esténként várom.
Megőrülök, ha meg nem nézhetem
Szép arcát, gyönyörű szemét, s érzem
Megőrülnék, ha nem szerethetném,
Eme érzés nélkül mit érnék én?
Megőrülök, csak hadd ölelhetném,
Hogy megtudja, nekem ő mennyit ér.
Éjt a nappal váltaná fel, mégis
Állnék, ölelném, sírnék még így is.
/Yearly/
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Hidegben dideregve ott állok a ház előtt órák óta üvölteni tudnék a ködbe a lehulló hóba, hogy marja az idő testem ezer fagyos tűvel. Ölelném, de nem lehet, akarnám, de nem jön el és csak várok. Majdnem éjfélt üt az óra, nem térek nyugovóra, mert az álom is elkerül Itt állok magamban egyedül és nem oldoz fel bűnöm alól senki, nem tudom vétekemet meggyónni. Nincs segítség, csak a korom égnek kiáltom a fájdalmat melyet visítva belémmart a gondolat: Szeretlek...szeretnélek.
Így nagy hirtelenjében ez jutott eszembe róla. De lehet csak másképp gondolkodunk.