Megőrölük, annyira szeretem,
Minden szóban csakis őt keresem.
Olyan, akár egy nagyon rossz álom,
Ám ezt az arcot esténként várom.
Megőrülök, ha meg nem nézhetem
Szép arcát, gyönyörű szemét, s érzem
Megőrülnék, ha nem szerethetném,
Eme érzés nélkül mit érnék én?
Megőrülök, csak hadd ölelhetném,
Hogy megtudja, nekem ő mennyit ér.
Éjt a nappal váltaná fel, mégis
Állnék, ölelném, sírnék még így is.
/Yearly/
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Hidegben dideregve ott állok a ház előtt órák óta üvölteni tudnék a ködbe a lehulló hóba, hogy marja az idő testem ezer fagyos tűvel. Ölelném, de nem lehet, akarnám, de nem jön el és csak várok. Majdnem éjfélt üt az óra, nem térek nyugovóra, mert az álom is elkerül Itt állok magamban egyedül és nem oldoz fel bűnöm alól senki, nem tudom vétekemet meggyónni. Nincs segítség, csak a korom égnek kiáltom a fájdalmat melyet visítva belémmart a gondolat: Szeretlek...szeretnélek.
Így nagy hirtelenjében ez jutott eszembe róla. De lehet csak másképp gondolkodunk.