Még mindig

Nem tehetek róla, még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el téged.
Én tudom, hogy ők mondják az igazat,
Dehát az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfelejteni pedig tudom, sosem leszel enyém.

Ébren álmodni, s felébredni, ez vagyok én.
Kivülről oly keény vagy mint a jég,
Pedig benned még a gyerekkor él.
Ezért a jégcsapt felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna elmulna minden bánatom.

Muszáj enne elfelejtenem téged, de nem tudlak
Mert valami, ami benned van, fogva tart.
A haverok, a barátok, mind ellene vannak, s találok jobbat,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?

Igen ezt kell tennem, akárhofy is fáj.
Mert a meséből nem lesz más csak magány.
A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár.
Megragasztani senki se tudja már.

De talán majd egyszer a pohár ujra pohár lesz
S talán egyszer a szívem is nyíló rózsa lesz.
Újra tudni fog érezni,
Szerelmet szerelemért adni.
Mint nyíló rózsa a kertben,
Így zárul le ez a fejezet: csak m ketten.
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam: a VALÓSÁGOT