Még mindig fáj

Zuhog az eső, már órák óta,
Könnyemmel összefolyva hull porba.
Régi emlékeket kerget a szél,
Futnak gyorsan a feledés felé.
Nekem már nem fáj.

Nyugodt a víz, olyan nyugodt:
Megvéd minden gondtól, bajtól.
Csepp se rezdül, egy se moccan,
Nem ad hangot, szél se fújja.
Már nem fáj. Már nem.

Törött keretbe akarok bújni
Egész világ elől elrejtőzni
Meghúzódni és csak csendben lenni,
Ne halljon meg engem többé senki.
De már nem fáj, hiszen nem is fáj,
Mert nem fáj nekem már többé semmi.