Zuhog az eső, már órák óta,
Könnyemmel összefolyva hull porba.
Régi emlékeket kerget a szél,
Futnak gyorsan a feledés felé.
Nekem már nem fáj.
Nyugodt a víz, olyan nyugodt:
Megvéd minden gondtól, bajtól.
Csepp se rezdül, egy se moccan,
Nem ad hangot, szél se fújja.
Már nem fáj. Már nem.
Törött keretbe akarok bújni
Egész világ elől elrejtőzni
Meghúzódni és csak csendben lenni,
Ne halljon meg engem többé senki.
De már nem fáj, hiszen nem is fáj,
Mert nem fáj nekem már többé semmi.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Szép vers