Zuhog az eső, már órák óta,
Könnyemmel összefolyva hull porba.
Régi emlékeket kerget a szél,
Futnak gyorsan a feledés felé.
Nekem már nem fáj.
Nyugodt a víz, olyan nyugodt:
Megvéd minden gondtól, bajtól.
Csepp se rezdül, egy se moccan,
Nem ad hangot, szél se fújja.
Már nem fáj. Már nem.
Törött keretbe akarok bújni
Egész világ elől elrejtőzni
Meghúzódni és csak csendben lenni,
Ne halljon meg engem többé senki.
De már nem fáj, hiszen nem is fáj,
Mert nem fáj nekem már többé semmi.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Szép vers