Második

Halk húron siklik lassan egy kéz
Nézd, és csendben egy álom hozzádér
Egy varázslat kezdődött, csak három csók
Két életen át tart, mi valaha egy pillanat volt.
Csillagok születnek két kis karodba zárva
Eget és felhőket festesz, s többé nem vársz csodákat
Meg, megállsz ... többé nem rohansz.
Megpihensz, tudod mit akarsz.
Napba nézel,ahogy Holddá válik
Közben elfutnak melletted emberek milliói
Felnézek, rád gondolok öreg őszes fák alól
Érzem miként ujjaidat az enyéim közé fonod
Ahogy a virág élet adó gyökerével a földbetúr
Fülem mögött suttogsz és elém leveleket fújsz
Belémkarcolod hogy így idő el sose múlt
A ballagó csepp eső a szíveimbe húz
és csordultig tölt veled még utoljára
Végigsimítod szótlan arcom a megmaradt napsugárral.
Búcsút intesz, elindulsz nélkülem
Elbűvölt, megcsalt
Volt egyszer, most elment
De örökre velem marad.