Másfél órás volt az út hazáig (’95)

Másfél órás volt az út hazáig.
Hideg van kinn a téli esteken.
De itthon a család tüze parázslik,
Fölötte fagyott kezem, bátran melengetem.

Másfél órás volt az út hazáig.
A vonaton édesapámmal találkoztam.
„Új munkám van fiam! Majd elválik,
mennyivel jobb ez, mint a régi, mit otthagytam.”

Másfél órás volt az út hazáig.
A vonatra testvérem is felszállt,
rossz hete volt, az arcáról látszik.
Nevetnél, ha megtudnád baját.

Másfél órás volt az út hazáig.
Így hármasban beszélgetve az időt múlattuk,
találgattunk, hol szállunk le? Ott …talán itt?
Megérkezve nem volt vége, busszal is utaztunk.

Másfél órás volt az út hazáig.
Betoppanva öreg házunk ajtaján,
megnéztem az ablakban a virágzó muskátlit,
s egész este kívánságunkat leste édesanyám.

De minden jónak vége szakad egyszer,
Megnéztem még magamnak reggel a téli kanálist.
Anyám jót akaró tanácsa szólt: Melegen öltözz fel!
Hiszen másfél órás lesz az út hazáig.