Már semmit sem érzek

Ha hó fedné remegő testemet,
Az sem hűsítené égő sebemet.
Fájdalmasan törnek fel az emlékek,
Melyeket rég feledni véltem:

Fáj, hogy már nem mondhatom,
Mit érzek, ha elmerengek csókodon,
Már nem mondhatom, szeretlek
És kívánom gyönyörű, forró testedet.
Nem láthatom kedves mosolyod,
Nem mondhatom, boldog vagyok.
De el kell rejtenem az érzéseket,
Nem mutathatom félelmemet,
Nem sírhatok,
Pedig másképp nem nyughatok.

Nem tudom elviselni,
Hogy ily könnyű Valakit elveszíteni.
Valakit, kit nagyon szeretek,
S azt hittem, csak az enyém lehet.

Nem nyugszom bánatommal,
Nem temethetem magam fájdalmammal!

De kérdem, később mit érek,
Ha már semmit sem érzek?