Mámor

Lágyan ringva száll rád a mámor,
S te szárnyalsz, el a való világból,
Hogy feledhess minden gondot,
Pedig csak egyetlen lépés, mi rontott.
Egyetlen lépés, mit nem is te tettél,
Mégis bűnhődsz érte, mert zavarba jöttél.
Pedig nem kellett volna, nem a te hibád volt,
Csak egy kis balfogás, amit más dobott.
Most hát csak tombolj, éld ki magad,
Pörögj, forogj, táncolj, lásd a jobbat.
Aztán józanodj ki újra, s láss tisztán,
És ha jól döntesz, könnyen átjutsz a vizsgán.
A vizsgán, mit az élet állított eléd,
S te már nem vagy egy szakadt cseléd.
Te vagy az úr, az életedé biztosan,
Csak ne félj kézbe venni a sorsodat.
Látod már a világban a szépet?
Ítélj helyesen, s lásd a jó véget.