Magányom

Tél van. Nyugodt minden.
Csak a szél, mi zizzen.
A hideg körülvesz.
Lehet, őrültség lesz,

De…

Nem ez az én bajom.
Tudom jól.
Fájdalmam belül van.
Onnan szól.

Van, hogy csak szenvedek
Van, hogy csak nevetek.
Egyiket elvetem
Másikat szentelem.

Ha boldog is volnék,
Nem úgy lenne, mint rég.
Nekem csak az volt szép.
De az már mély emlék.

A lelkem bánatos
A seb gyalázatos.
Gyorsan múlt az idő
S kedvem nem jön elő.

Talán a tavasz az,
Mi kicsit felvidít,
Talán a madárhang,
Mi mindig boldogít.

Nyárról nem beszélek.
Azidőt fájlalom.
Sok kicsi emlékek
Hiányoztok nagyon!

Legjobb barát lettél,
Csakis Te, egyedül.
Mára elfeledtél.
A kapcoslat gyengül.

Most nem nevetek úgy,
Ahogy nyáron tettem.
Mára inkább a bú
Szomorítja lelkem.

Más lettem úgy érzem.
Változtam a télen.
Más lett az életem.
Ez az én új énem?

Zizz, 2000. jan. 24.