Magány

Olyan rossz, mindenhol kézenfogva párok,
Én pedig az utcán is magányosan járok.
Nincs, akit szeressek és nincs, aki szeret,
Nincs, aki szívemben enyhítse a telet.

Te sem vagy már, messze jársz, nem is hallok rólad,
Tudom, mit rontottunk el, így már utólag.
De késő helyrehozni, ennek úgyis vége,
Mégsem hagy nyugodni máig az emléke.

Itt bánt legbelül nem is egy gondolat,
Hogy sok dolog ment tönkre a butaságom miatt.
Viszont mind elmúlt, ezért nincs is mit tenni,
Úgy érzem, már nem tudok soha boldog lenni.

Kezdem azt hinni, rajtam csak csoda segíthet,
Pedig régen még nem hittem az ilyen meséket.
Ma már tudom, csupán Istentől kaphatok áldást
És évről évre újra várom a megváltást.