Magad vagy a rossz s jó is egyben

Űzött vadként menekülsz,
nem találod helyed,
nincs ágy, hol lehajthatod fejed.
Mily gonosz üldöz, mitől rémülsz így?
Szegény gyermek...

Bujdokolsz egy sötét árny elől,
hogy megmentsd silány életed,
körülötted minden szilárd fal ledől,
semmit érő és nincstelen a léted.
Láttasd magad, zord kísértet,
ki körülöttem szállsz minden éjjel!

Fejvesztve rohansz saját végedbe,
Akarattal gyújtasz haragot a szívekben,
s nézed végig a küzdelmet az életért...
De tudod, e kis parányi élet mit sem ért.
Örjöngve dúlsz, hevesen pusztítasz,
lángokkal táncolsz, köveket roppantasz,
tudva végzeted, félelmet nem mutatsz.
Önző vétkedért megbocsátás nincsen,
Meglásd ember! Hamar kipusztulsz innen...