Görnyedt hátukon cipelik éltük súlyát,
S pereg, pereg a tarka levél.
Kopár fák gyermekei többé nem jajongnak,
S kő kopog az elhagyott úton.
Átfagyott kezek szedik, szedik a levelet,
Ráncok az arcon. Már öreg a szív.
Őszi ég alatt ijedten rezzen az avar.
A szél újra suhanó dalt fütyül.
A kipirult arcokon az idő feslik.
Hallgatnak.
S pereg, pereg a tarka levél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szentkirályi Katinka ·
Jártam itt, olvastam, kicsit olyan őszies, szomorkás, de legalább! Érted. :innocent:
akasztófavirág ·
hűha! ez tényleg tetszik. költői, szép, minden... és a téma is jó,nem szokványos, de találó 