Levélbe írt bánat

Tudod e mi a bánat? Elmondom néked. Szeretni valakit, ki nem szeret téged. Könnyeket sírni mik szemedben égnek, kergetni egy álmot soha el nem érni, csalódott szívedel mindig csak remélni. Megalázva írni egy könyörgő levelet, szívdobogva várni, jő e rá felelet.

Hideg búcsuzással csókot koldulni, mással látni őt, meg utána fordulni, kacagni örök lemodsással, hazamenni sírni igaz zokogással, és imádkozni hogy ő meg ne tudja mi bánt. Kinek írom, tudom nem is várja, kiért könnyes két szemem, álmában sem látja. Írok neked félve, és remegve, kinek jól tudom nem jutok eszébe.

Tőled csak egyet kérek: csak egy sort írjál, de ha a szíved másé, ne is válaszoljál, dobd a levelet kígyózó lángokba, nyoma se maradjon szerelmes soraimnak. Végezetül csak egyet mondok: ez a világ nagy, és ezen a világon te vagy a legkegyetlenebb. Élvezetből csinálod, vagy csak játszol velem? Pedig nem játszani való dolog a szerelem!

Minnél édesebb a gyümölcs, annál keserűbb a gyökere. Minnél jobban szeret a szív, annál nagyobb a gyötrelem. De mivel szívből szeretni csak egyet lehet, jól vigyázz, kire áldozod az első szerelmedet.

Mindent tudok! Ne titkold tovább! Siess! Az a másik lány vár rád! Azt hitted félek, hogy vakon élek? Ne hidd, hogy így mehet tovább az élet. Siess! Az a másik már vár rád. Szép az emlék, de nem elég.

Jobb ha elmész édesem, úgy az emlék édesebb marad. Jön más, ki majd engem szeret. Jön más, ki majd téged szeret. Jobb lesz így édesem, isten veled! Nem olyan szép az élet, amilyennek látszik. Vigyázz! Meg ne csaljon az a másik, mikor veled játszik!

Mert mikor öröm sugárzik a szeméből, ekkor is csalódást okozhat a szívéből. Én érzem, nem szeretsz. Nem érdekel, szép volt veled. Fáj a búcsú drága, de te bólintottál. Ne félj! Holnap már más lesz. Nem gyötörlek tovább, mert nincs értelme. Nem kérem hogy bocsáss meg, mert a szerelmünknek vége.

Ha rossz lesz hozzád az a másik, ha két szemed könnybe ázik, én majd megvígasztallak... csendesen.