Szemedbe mondom lelkem fájdalmát,
Csillapíthatatlan morajlo zaját.
Hompolygón suhannak felettem,
Bárányfelhők képében.
Vakítón kukucskál,
Fénye melegít ,átjár.
Új célokat kinál,
Lemondásra bírál.
Vágyódás vezérel haza,
Hívogató édes szava.
Életem kezemben,
S ha döntésem helytelen,
Hiába kérdezem.
Cselekszem megteszem,
Önmagam kérdezem,
Végleges lesz időben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szelene ·
Hoppácska...na ez most jobb volt mint az általam korábban olvasott. Pergő ritmus, szép képi világ, tetszett.