Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Scylla: Várjuk a folytatást.
2026-05-23 22:04
P.Valley: Szia! Köszönöm kérdésed! Igen,...
2026-05-20 23:50
laliboy: Azt hiszem egy hasonló "nyaral...
2026-05-19 15:35
Asszisztencia: Szia! Lesz folytatás?
2026-05-16 12:44
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Lelked tükrében

A való messze elszökik,
S árnyékok lopják hamvait.
Markodba gyűjtöd a parányit - mi maradt,
S csorba álmokra üríted poharad.
Végtelen sűrűben, ég alatt menekülsz,
Pedig saját lényed valója - mit oly hévvel kerülsz.
S ha lopva rád kacsint fűszálon, harmatcseppben,
Riadtan tovaszállsz messzi fellegekben.
De e múló létben oly soká nem futhatsz!
S titkos rejtekekben nem soká bolyonghatsz.
Hát fáradt szárnyak karcsú ívén hosszú útra kelsz,
S így lelkedet maró talányoknak érvényeket nyersz.
Tükröd leszek én, felesküdvén a tiszta igazra,
Reményt sugározván csüggedt ábrázatodra.

A tükörbe nézve hát…
Kit látsz?
Magadat látod?
Vagy csak egy elmosódott arcot…?
A tükörbe nézve hát…
Mit látsz?
Saját utadat látod?
Vagy csak egy reményvesztett harcot…?

Homályos arckép, mi az tükörből visszatekint,
Vérző szívére az idő gyógyírt nem hint.
Homlokának barázdáiba ivódott a bánat,
Sebzett lelkén a könnycsepp nagy utat bejárhat.
Szeméből kilopták régmúlt csillogását,
Kövér könnycsepp oltja orcája lázát.
Nem hullámzik többé ajka kecses íve,
Hisz a bú költözött annak szegletébe.
Szempilláival cipel ólomsúlyokat,
Hátával támasztja a hűvös falat
Ijedt tekintettel az egekbe kiáltva:
Kerek e világon nem lel boldogságra…
Fülében hallja még önnön bús sikolyát,
Mi lelke mély zugába űzte félmosolyát.
Hasonló versek
3217
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
2518
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: