Lélektépőgép

Tele vagyok haraggal,
Bánatom üvölteném szavakkal.
Ismertelek, képzeltem én,
Tudom, hiábavaló a remény.

Szívem tépik a gondok,
Olyan, mint a szétfoszlott rongyok.
Marcangolja a sok emlék,
Csak folyik, folyik a vér.

Tépd szét a szívem!
Üss rá még, igen!
Legyen vége, kérlek!
Sose térek észhez.

...vér bugyog a földön,
Az emlék már nem börtön.
A mocsokban fekszik a szívem,
Darabokba, megérdemeltem, igen.

Valóban, nekem ez jár.
A pillanatokért, amiket okoztál.
Nem hiányzik a szavad,
Nálad százszor jobb is akad.

Még!Megint, újra tépj szét!
Üss, vágj, ölj még!
Ne hagyj élni, vér
folyjon a testemen,

Ami beborítja lelkedet!
Aztán megemészti mindened,
Szétöli az életed,
Ez való pont Neked.

Akarom még! Tépd szét!
Nekem semmi sem elég.
Megtudhatsz egy dolgot még:
Nem Te vagy a lélektépőgép.