Perifériára szorult lelkek vagyunk,
Hol, sűrű cseppekben folyt a könny,
S becsületünk sok csorbát szenved,
Hogy életünk hossza, legyen a legszebb.
Kocsonyás, sikamlós talajon csúszunk,
Mint hatalmas amőbák a táplálékért,
Bekebelez, nem enged semerre,
Csak ha erőszakkal szállunk szembe.
Kínzó fájdalom ér, ha lenyelnek,
Mert ellöknek, s megemésztenek,
Fogysz bőszen, s a lelked apad,
Mert útvesztőbe engedted magad.
Kik barátok voltak, most ellenségek,
S ellenségekből, barátok születtek,
Jól dönts a távoli jövőt illetően,
Hogy találkozni tudjunk az új esztendőben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...