Sikítva rohannék,
hátra se néznék.
Oda, ahol nyugalom
az, ami vár.
Egy menedék, ahol
nem lel meg a világ,
ahol nem vár más
csak a biztonság,
a boldogság,
és a megnyugvás.
De hol van
ez a hely istenem?
Kérdezem az égre
tekintve csendesen.
Úgy érzem magam,
mint egy szellem.
Keresztül néznek
rajtam az emberek
Te látsz vajon még?
Vagy tényleg
láthatatlan lennék?
Kiáltanék feléd
menekülnék
ölelő karjaid közé,
ahol lelkem és szívem
végre megnyugodna.
Csak kérlek lásd meg
bennem a jót amit
már eddig is tapasztaltál
a rosszak és a túlaggódó
természetem mellett.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások