Sikítva rohannék,
hátra se néznék.
Oda, ahol nyugalom
az, ami vár.
Egy menedék, ahol
nem lel meg a világ,
ahol nem vár más
csak a biztonság,
a boldogság,
és a megnyugvás.
De hol van
ez a hely istenem?
Kérdezem az égre
tekintve csendesen.
Úgy érzem magam,
mint egy szellem.
Keresztül néznek
rajtam az emberek
Te látsz vajon még?
Vagy tényleg
láthatatlan lennék?
Kiáltanék feléd
menekülnék
ölelő karjaid közé,
ahol lelkem és szívem
végre megnyugodna.
Csak kérlek lásd meg
bennem a jót amit
már eddig is tapasztaltál
a rosszak és a túlaggódó
természetem mellett.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
laci78:
nem semmi lett megint! Jöhet a...
2025-05-13 15:23
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
D.S. ·
Tetszett.
bakos1022 ·
Tetszett. 
:grinning:
:grinning: