Küzdeni kell, mindenkinek!

Összezárt az ég, a lét nem folyik tovább,
de most és itt élünk, mozdulj már!
Egyesült előttünk a fenti s lenti,
nem kell senki, aki megmenti
a bezárult paradicsomtól világunkat,
hisz azért kaptuk, hogy pusztítsuk azt.
A sötét tör magasba a jó elől,
ádáz karral rabszolga sorsba dönt,
ha ellenkezni próbálnál, csírában megtör.
Mire való ész, erő, s akarat,
ha nem egyesülnek egy közös cél alatt?
Gyere velem!
Ránk vár a sebesen zúgó felleg,
ránk vár a haboktól zabolás tenger,
ránk számít a tudatlan öntudat,
hogy küzdhessen azért a kevésért, ami maradt.
Végzetünk célja a bevégzés maga,
ott, hol a jónak csak apró lángja van,
s mégis képesek vagyunk élni, nem félni,
mindig, mindig rettegve remélni.
De ez tartja ébren a lelket, mely oly sokat szenvedett,
ez teszi boldoggá azt, ki az életben nincstelen,
de ott zúg mélyen az akarat szívében.