Külön utakon

Külön utakon járunk.
Ami hozzád kötött, most eloldozom.
Nevünket egy papíron elégettem
Nem is olyan rég, egy csöndes alkonyon.

Te boldog vagy mással, mást választottál.
Talán én is mással leszek boldog.
Már nem gondolok rád oly gyakran,
De meg nem hazudtolhatom, amit a szívemben hordok.

Ha hosszan elmerengek egy-egy magányos órán
És eszembe jutnak a régi dolgok,
Olyan, mintha álom volna minden,
De az álomban már céltalanul bolygok.

A szekér elfutott, veled és nélkülem.
Késő bármihez is, a pecsét már megkötött
Az üres levélen, mit nem adtak fel soha.
Rég vége lett, pedig el se kezdődött.

Néhány telesírt zsebkendő, pár szomorú vers,
Ez minden, mi utánad megmaradt.
Egy karnyújtás a múlt, de már nem érem el,
Az idő, mint egy fürge ló, oly hamar elszaladt.

Sírni már nem tudok, könnyeim elfogytak.
Mind rád pazaroltam, de mégis minek...
Bár sokkal többet szenvedtem, mint sírtam,
Viszont ezzel nem lett jobb senkinek.

Sokszor úgy érzem, nem is kár érted,
De magamnak hazudni képtelen vagyok.
Te voltál az, s talán egy kicsit most is,
Akiért e földön bármit megadok.

Most úgy érzem, túltettem magam rajtad,
De elég lesz csupán egy céltalan szó,
Mert ha meg is fakult már az érzés,
Akár egy pillantásoddal is visszahozható.