Kérdeznék én, de nem lehet,
Beszélnék én, de nem merek.
Leírom, s gyűjtöm a verseket,
Egy nap majd odaadom neked.
Ragyognak a csillagok, fogják kezem,
Este őket nézem, mielőtt lefekszem.
A Te szemeid is csillagok nekem,
Nézem őket, s míg élek, el nem felejtem.
Sok mindent köszönhetek én neked,
Megértést, emberséget, segítséget,
De amit leginkább köszönhetek,
A ragyogó csillogó szemeidet
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Gratulálni szeretnék a verseidhez, nagyon jók!
Marietta