Kortalan szerelem

Rég voltál nekem, s én is voltam neked.
Távoli emlék akkor végigkisérte ifjoni életem.

Titkon érzett férfiúi hév, az el nem veszett,
női vágy felém ki nem veszett. Csak tovabb epekedett.

Évek múltak, évszakok váltottak, fák lombot hullattak, de virágok csak elvétve serkentek rétek fagyos talaján.

Hosszú évek mélabús korok, egyszer csak reményteli csillagok vertek tanyát fogyatkozó hold udvarokon.

S most merre vezet utunk?
Boldog napsugár nyomán ezer virág virít,
arcunkat öröm, napfény sugara kéjre derít.

Régről indultam mára jutottam. Kortalan vágy és kívánalom falát leküzdve boldogan omlok karodba, szavad tüzeli vágyam, öled oly ,messze de kielégíti vágyam.

Vágyom és te epekedsz e boldogabb álomra, mikor itt nincs naponta vita csak csoda. Két kortalan ifjú boldosága mai köntösbe bugyolálva.

Tartson soká a szeretet és vágyam,
Mint késő hajnali álom, vágyakozó szárnyon repülő csókom.
S majdan ha meghalok, boldogan hunyjon ki fény szememből, mert szívemet egy ember feltétel nélkül szerette,
akkor is ha az élet máskepp rendelte.