Csendet megtöri egy halk dallam,
Hallatszik suttogón; ölelvén lényed
Lehull a Veres Levél; s széllel véle merengsz.
Álmodál piros világot; kéket majd lilát,
Szivárványos; mégis némasága bájolja
el lelked s hogy táncolva sejlik fátyolba burkolt teste,
kinek Leveled adod.
Hová fúj a szellő Kis Veres Levél?
Miért nem veszed észre énekem?
Szereted e világot hol ember sokszor
fejét térdére hajtva merül el mély tengerében?
Amerre ha jársz, hiába honol vihar; üvöltő szél;
bú s magány; mégis felvidítalak ha láthatod világom!
Én Veres Levelem adtam néked,
Te miért nem találod színeid; álmaid?
Könnyed könnyemmel összeforr a tűz hamvain
mely körül keringőzünk elfojtva némaságunkba burkolva,
S éjjelnek éjjelén mint riadt vadak; dallamunk a Holdig ér
Amíg csak élünk
Kis Veres Levél...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások