Kis Veres Levél...

Csendet megtöri egy halk dallam,
Hallatszik suttogón; ölelvén lényed
Lehull a Veres Levél; s széllel véle merengsz.
Álmodál piros világot; kéket majd lilát,
Szivárványos; mégis némasága bájolja
el lelked s hogy táncolva sejlik fátyolba burkolt teste,
kinek Leveled adod.
Hová fúj a szellő Kis Veres Levél?
Miért nem veszed észre énekem?
Szereted e világot hol ember sokszor
fejét térdére hajtva merül el mély tengerében?
Amerre ha jársz, hiába honol vihar; üvöltő szél;
bú s magány; mégis felvidítalak ha láthatod világom!
Én Veres Levelem adtam néked,
Te miért nem találod színeid; álmaid?
Könnyed könnyemmel összeforr a tűz hamvain
mely körül keringőzünk elfojtva némaságunkba burkolva,
S éjjelnek éjjelén mint riadt vadak; dallamunk a Holdig ér
Amíg csak élünk
Kis Veres Levél...