Kimondott szó

Mire jó a szó, amit kimondok,
Hisz tartalmát úgysem tudod.
Violakék színek derengnek,
S éjjelenként félve merengek.
A holnapon, a tegnapon,
Várom, hogy múltam elkopjon.
Ne maradjon, csak a szép,
Egy el nem múló kép.

Gitár pendül remegő kezemben,
Egyszerű dal szól a fejemben,
És zenélek, csak zenélek.
Az mindegy, hogy hogy élek,
Csak élhessek még száz évet,
Hogy aki bolondnak nézett
Túléljem mind és sírassam őket,
Mert tőlük tanultam főleg.

Mire jó a szó, amit kimondok,
Hisz tartalmát úgysem tudod.
S nem érted a lényegét,
Elérted életed delét,
Mégis vak maradtál.
A szavak mögé nem láttál.
Nem érted jelentését,
És keresed értelmetlen értelmét.

Violakék. Neked mit jelent?
Egy színt, egy élettelen képet?
Látod. Nekem az éltet.
Rózsaszín. Szerinted, mi lehet?
Ruha, párna, plüssmaci?
Nekem ablak és gyümölcs, ami
Nem fonnyad el soha.
Az ember az ostoba!

Zöld a háló, kék az erdő,
Barna ég és fehér fejfedő.
Vörössé szürkült Hold,
És zöldrozsda marta colt.
Violakék színű az ember,
És pirossá változott az állat.
Minden, minden valósággá válhat,
Csak képzelni, képzelned kell.

S mire jó a kimondott szó?
Elfolyik, mint tavasszal a hó.
Elrepül, s csak tetteim maradnak,
Ahogy az ölelés drága karodnak,
Úgy kell nékem a harmat levegő.
És álmod, a bágyadt, a merengő
Elcikáz, mint szó a számból,
Kezemben nem marad csak egy toll.