Nem akarok pont lenni a mondatod végén, se kérdőjel!
Inkább a mondat első betűje lennék, vagy a felkiáltójel!
Hogy akármikor látsz, csak felkiálts tőlem,
Hogy legyen mi eszedbe jut rólam,
Ott legyek a lelkedben mélyen.
Legyek ott az összes emléken,
Az összes jóérzés az elmédben.
Én legyek az a lány,
Aki nem esett túlzásba,
De mindig elég volt,
Az akinek nem kellett, hogy szóljál,
Keze a kezedben volt,
S szíveden nem esett több folt.
Én legyek, aki bíztatott, ha kellett,
És én vagyok, aki annyit mond:
Tőlem ennyi tellett.
De vajon kid vagyok?
Egy senki,
Vagy egy barát?
Talán, csak egy lány,
Ki egyszer kinyitotta szívednek az ajtaját.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások