Kezemben a Sorosom?

Rájöttem, egy álomban élek,
ahol csak annyi a változás, hogy telnek az évek,
Rájöttem már nem én irányítom sorsom,
s ki megteheti, legszívesebben adna egy nagy pofont.
Mert miket ígértem, nem tudtam betartani,
mit elterveztem, nem tudtam végrehajtani.
Tudom, talán így a helyes, értem én,
csak azt nem értem mért így kell kelnem minden nap reggelén?

Tudva, hogy nem enyém az életem,
Tudva, hogy akaratlanul is nem egyszer tévedtem.
Tudva, hogy a szebb holnap már csak vágy,
Tudva, hogy kit szeretek nem láthatom már.
Tudva, mit már mindenki tudott,
Nem tudok megküzdeni azért, hogy ÉN IRÁNYÍTSAM A SORSOM!