Kettősség

Szemedben ott lobog az éltető tűz,
Mi ezer meg ezer szállal hozzád fűz.
Ajkaidon üde illat harmatoz,
Mi gyakorta ajkaimon kalandoz.

Hajtincseid vetkőznek a szélben,
Káprázattal, lenyűgözve nézem.
Arcod elpirul, ha arra gondol,
Megmenteni nem tud minden gondtól.

Amíg kint nagy szélvihar tombol,
Benned soha semmit sem rombol.
Amíg én kint küzdök a széllel,
Te verseidet írod szépen.

Dacolok a mennydörgéssel,
Te a képzelt szövevénnyel.
Tartom izmom szakadtáig,
Te írsz ihlet maradtáig.

Sok tárgyat repít felém,
Mi máskor áll a helyén.
Szárnyal dicső koszorú,
Mi máskor síron ború.

Egyszer erőm elfogy,
Egykor testem megrogy.
Ki benn írsz gyönyörűn,
Velem halsz majd szörnyűn.

Nem lesz több álom,
Nagyon nem várom,
Mikor meghalok,
Bent elsorvadok.

De még élek!
És remélek!
S fények égnek!
Hála Égnek!