1.
Bánat,
ami körüllengi lényem
Bánat,
ami elűzi nevetésem.
Fájdalom,
ami szívemben ég,
Fájdalom,
ami nem múlt el még.
Vágyom
a nyugalmat régen
Vágyom,
hogy kezed hozzám érjen.
Sírok,
mert végül egyedül maradtam
Sírok,
mert oly nagyon akartam.
Érzem
pedig nem szabadna,
Érzem,
csak üresség maradna.
Félek
a lelkem összetörne,
Félek
a fény el sose jönne.
Keresem
tekinteted a tömegben,
Keresem
a vágyott nyugalmat öledben.
Látom
mégis gyémántkönnyeimen át,
Látom
két karod mást ölel át..
2.
Jövő,
amit rég feledtem,
Jővő,
amit kettőnkért szerettem.
Tűz,
mely fellángolt régen
Tűz-
most lobbant el éppen.
Éjszaka:
megérint csöndje mélyen
Éjszaka,
mikor a holnapot félem.
Álom,
amit dédelgettem
Álom,
mit végül elengedtem.
Fájdalom
ami még nem múlt,
Fájdalom,
ami lelkemben gyúlt.
Bánat
kíséri sóhajom,
Bánat,
mely árnyékként követ utamon.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Jövő,
amit rég feledtem,
Jővő,
amit kettőnkért szerettem.
Ezek a sorok telibe találtak.
Úgy tudom, elmúlt ez a hangulat. HálIstennek...
Van egy idézetem erre, én írtam, de igaz.. "Nem akkor tudsz írni a boldogságról, ha maga az érzés eltölt és szétfeszít. Igazán maradandót akkor alkotsz, ha a feneketlen mély magával ránt. Az öröm elérhetetlenségének illúziója teremti meg azt a szakadékot, melyről a másik oldal szebbnek tetszik. Ezt a szépséget a boldogság vagy boldogtalanság érzésének nyilvánvaló ellentéte adja."
Nekem az ilyen érzelmekről szóló definícióféleségek erőltetettnek tűnnek. Ha azon jár az esze az embernek, hogy az érzelmeit megpróbálja megfogalmazni, akkor „elfelejt” érezni, hiszen másra koncentrál. Ha pedig nem érez százszázalékosan, nincs mit megfogalmazni.
Mellesleg, mindenki szívesebben fogalmazza meg a fájdalmait, hiszen ha kiadja magából, megkönnyebbül, valamint a fájdalomérzet sokkal ütőképesebb, s jobban megfogalmazható, mint a boldogságé.
Ez a vers, VERS így nagybetűkkel, mert az. Nincs mit hozzátenni, jó formában szép érzelmes gondolatok. Egy szép önkifejezési forma. De a versírás meterség is, ha valaki abból él.
Az én legutóbbi versem (itt Jég címen jelent meg), nem tudtam többé elolvasni, mert bár kiírtam magamból a fájdalmat, akkor ezerszeresen visszajött.
Ezért írtam hozzá még. Ezt a versemet majd egyszercsak olvashatjátok itt is mert már feladtam, csak még nem jelent meg. Azóta hogy írtam hozzá, újra el tudom olvasni.
Visszatérve Artemys versére szerintem nagyon jó, és tőlem kap 10-10 -t