Kétségbeesés

Amikor az égen felragyognak a csillagok,
Az ég felé fordítom fejem, s ordítok.
Ordítok mert fáj az élet,
mert az egész életem semmivé lett.

Semmi sem sikerül, akármit csinálok,
Hiába keresek, semmit sem találok.
Senkit sem érdekel, hogy mi van velem,
Senki nem mondja, gyere velem.

Elhagyott az is, kit annyira szerettem,
Kivel oly sokat nevettem.
Eldobott, mint egy koszos rongyot,
Vége, csak ennyit mondott.

Ez volt az utolsó csepp a pohárba,
Ezért ordítok bele az éjszakába.