Két világ között

Élek, mint hal a vízben,
mint denevér a barlangjában.
Élek ott a hazámban,
családommal, otthonomban.

Szörnyű kínok között vergődőm,
minden egyes falatért megküzdünk.
Minden egyes nap csak szörnyűbb,
minden egyes éjjel hidegebb.

Mindenem megvan, étel-ital,
mindenem, mit kívánhatok.
S szívem boldog ha látom azt,
akit olyan nagyon szeretek.

Éjjeleken át csak sírok,
mert nincs senki, ki szeressen.
Irigykedve nézem őket,
hisz boldogok mindketten.

Így vergődöm én s lelkem
két világ között, két ütemben.
Egyszer fent, hol minden szép.
Egyszer lent, hol lelkem pokolban ég.