Késztetés

Él bennem s nem enged,
csak akkor mozdulhatok,
ha ő mozdít s megteszem.

Uralkodik minden sejtemen,
hatalmába kerítette gondolataim
és irányítja érzelmeim.

Míg egy kósza, önálló gondolatom,
azt súgná, tovább menjek,
ő megállítja lábaim,
és segítek valakin.

Míg lázadó, anarhikus lelkem
Tombolni vágyna
ő ettől is elveszi kedvem,
S egy kisgyermekre mosolygok,
Mintha érzelmek kötnék hozzá lelkem.

Már-már gonoszul ráncolt homlokom alól,
Szúrós tekintettel, kárörvendőn
Egy veszekedő fiatal párra néznék,
De mire odafordulok,
ő elsimítja arcom,
S kibékítem őket.

S mindig, mindenkin csak segítek.

Aztán most itt vagyok,
Egy üres élettel vállamon
És várom,
Hogy késztetésem valaki másba szálljon,
Aki rajtam segít.

2001. W. R. –as.: D. Tamás