Késő már

A férfi egész életében a szerelmet keresi,
Ha megtalálja, még az sem elég neki.
Eldobja egy újért, csak hogy más legyen,
De nem tudja, hogy ez nem a szerelem.
Azt hiszi boldog, és jó így neki,
De mindenhol volt szerelmét keresi.

Mikor rájön, hogy mégse boldog,
Hogy az újjal mégse mennek a dolgok.
Mikor rájön, hogy nem szerelmes,
Hogy hiányzik a régi Kedves.
Akkor majd feltörnek az emlékek,
S rájön voltak ott bőven szépek.

Igen, volt ott sok szép pillanat,
Szívében nem csak rossz maradt.
Előkeres egy kis képet a szekrényből,
Egy lány mosolyog rá tiszta szívből.
Elmosolyodik, s tárcsázza a számot,
De a szám nem válaszol, halott.

A szám már rég halott, nem él,
Kedvesének már semmit nem mesél.
A fiú rájön késő, vége a mesének,
Hisz a megcsalt szívek sokáig nem élnek.
Talán megbánta amit tett, talán nem,
De most már tudja, mi a végzetes szerelem.