Késő bánat

Csak egy nap az évben
Kéterdőnyi űr
a szívem közepében.

Szinte nyomtalanul telt.

S ez örökké így forog.
Ha eljön az őszben
a borongósabb, karmolós idő,
a télszerű hideg egy reggel rám morog
elérkezett, itt a te napod.

Ez a nap csak neked létezik.
Mögé bújhatsz, adhatsz belőle, ha kérdezik,
De nekem semmi sem maradt.
Bolyongok csendben
az őszi fák alatt,
szidom lucskos, nyúlós hideget
melybe belefagyott,
az élet, a szeretet
melybe én is belefagytam-régen
s most jégszoborként
egy vagyok a csillagok közül.
ki mindig látszik, s sose üdvözül,
és valahol a lelkem mélyén
lüktet az átkozott titok,
hogy ha lehetne, ha nem lennél halott,
odaadnám neked az összes csillagot
és mondanám: boldog születésnapot.