Keserű hajnal

Eljött a keserű hajnal,
Elszállt, eltűnt vele az angyal.
Hiába keresed, nem találod.
Csak magad vagy és a te magányod.

Eljött a hajnal, mit nem vártál
Csak néztél, s remegve álltál,
Mint egy fa, mit fúj a szél
Mint egy gyerek ki éppen fél.

Eljött a hajnal, s fáj, mert égett
Miért ilyen rossz ez az élet.?!
Miért ilyen sötét a világos?
Miért tiszta, ha mégis homályos?!

Eljött a hajnal, s felkelt a nap
Felkelt, de ereje nincsen.
Legyőzi őt az üres tér
Az ereiben már lassan lüktet a vér.

Eljött a hajnal, de közeledik az est.
Az alkonyat furcsa árnyakat fest.
Reszket, minden megváltozott.
Zokog mikor a nap átváltozott.

Eljött az este, s közeledik az éj
Minden, felhős, fekete ég.
Már nem remeg, nem is fél
Már nem is fúj a hideg szél.


Eljött az este, mély álomba zuhan
Mint lélek hirtelen elsuhan.
Alszik, nem zavarja a valóság
Csak az álom, mely folytatódik tovább.